Továbbtanulás, a sorsdöntő 8. félév

 

Diszmami továbbtanulás a sorsdöntő 8. félévMindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.” A. Einstein

A nyarat csakis pihenéssel töltöttük, hogy frissen, üdén kezdjünk neki a sorsdöntő évnek. Ilyen még nem igazán történt, hogy soha nem kellett noszogatnom őt, hogy tanuljon. Hihetetlen volt az elszántsága, hogy a tavaly év végi eredményeit túlszárnyalja még legalább 2 tizeddel.

Természetesen szülőként is nagyon megterhelő minden nap segíteni őt, de az egyre jobb eredmények kárpótoltak mindenért. Ahol csak lehetett szorgalmikért kapott ötösökkel próbált javítani az eredményén. Nagyon lelkesítette a cél elérése, hogy végre kézzelfogható értelme volt a tanulásnak, a mindennapos kínlódásoknak. Na és persze a jó jegyek is feldobták, nem hitte, hogy erre is képes.

 

Nyílt napok, iskolalátogatások

A nyílt napokat, azaz a lehetséges iskolák meglátogatását, ahová továbbtanulást terveztünk nagyon fontosnak tartottam. Már nagyobbik gyermekem esetében is megtapasztalhattam miért.

Például volt egy gimnázium a közelünkben, ami rajz-tagozatot is indított, ezért fontos célpontunk volt. A nyílt napon kiderült, hogy jóval messzebb költözik a következő tanévre, ezért kiesett a listánkból. Több pedig azért, mert mint élesben kiderült mégsem olyan jól megközelíthető. Volt egy iskola helyben, aminek a bemutatkozó óráin látszott, hogy szakmailag elavult, kár érte.

Legutolsóként egy képzőművészeti szakközépiskolát látogattunk meg, ami a nagy vágya volt a lányomnak lévén, hogy nagyon jó kézügyességgel rendelkezik. Maga az iskola sajnos elég elhanyagolt régi épületben volt, de a szakmai bemutatkozása nagyon megnyert minket. Sajnos elég messze volt tőlünk, de arra jó volt, hogy megismerhettük, s mint kiderült érettségi elvégzése után is lehet jelentkezni több szakmára is. Egyébként is nehéz a bejutás, mert többszörös a túljelentkezés.

 

Iskolaválasztás

Végül úgy döntöttünk, hogy mindenképpen a saját iskolájába kellene maradnia, ahol is leérettségizik és utána választ magának egy okj-s szakképzést.

Több okból is:

  • Mivel diszlexiás és a tanulás nagyon kifárasztja, ezért nem terhelném őt még plusz utazási idővel.
  • Most leginkább az érettségire való felkészülésre koncentrálhat.
  • Mire elvégzi a középiskolát jobban fogja látni, milyen szakmát szeretne választani.
  • Mivel 5 évvel idősebb lesz, talán több tapasztalatot is szerez és komolyabban veszi a szakma elsajátítását.
  • Ráadásul már csak a szakmájára koncentrálhat, nem terhelik egyéb tantárgyak.

 

Központi felvételi vizsgára készültünk

Nehezítette még az életünket a központi felvételi vizsgára való felkészülés is. Ahhoz, hogy megkaphassa a vizsgán neki járó kedvezményeket (időhosszabbítást, helyesírás alóli felmentést) az igazgatóhoz írásban kérelmet kellett benyújtanunk a szakértői vélemény bemutatásával együtt, melyre írásos engedélyt kaptunk a vizsga elött.

Az osztályfőnöke elmondta, hogy a tanórákon is folyamatosan készítik fel őket, de aki szeretne szombatonként járhat külön felkészítésre. Addig vaciláltam, hogy jó-e neki még szombaton is iskolába járni vagy inkább pihenje, aludja ki magát, hogy végül lecsúsztunk a felkészítésről. Helyette pihenten oldottuk meg az előző évek vizsgafeladatait, ami az interneten elérhető.

Utólag végül is jól döntöttünk, mert nagyon szép eredményt ért el a vizsgán. Igazi meglepetés volt, hogy a magyar jobban sikerült, mint a matematika, amiben ugye ötös és szereti, de mint kiderült idén a matek tényleg nehéz volt. Ebből is látszik, hogy mennyit számít, ha valaki nem stresszel az eredményen, hanem egyszerűen csak a tudása legjobbját adja.

 

A félévi és felvételi eredménye

Bár mi a 10 főtantárgy 4 egész átlagára hajtottunk és nem volt szükség a központi felvételi vizsga eredményére, de nagy meglepetésünkre még akár úgy is sikerülhetett volna a felvételi. Amikor ez kiderült euforikus hangulatba kerültünk a boldogságtól, a büszkeségtől. Egyszerűen értelmet nyert minden eddigi szenvedés, és hihetetlen nagy önbizalmat adott kislányomnak. Most már elhitte, hogy amit nagyon akar, azt ő is el tudja érni.

Ekkor már az is kiderült, hogy 4,2 lett az átlagunk, így a tavaly év végi 3,9 összátlaga már túlszárnyalta a 4 egészet, ami azt jelentette, hogy automatikusan felvették immár nagylányomat a helyi középiskolába, aki nagyon nagyot nőtt a szemünkben. Ezáltal megkapta a lehetőséget, hogy érettségit tegyen és olyan szakmát sajátítson el, amit csak szeretne… folytatás.

SNI tanulók középfokú felvételi eljárásban való részvételéről információkat itt olvashatsz.

Nézz be máskor is, legyen szép napod!

A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz. Figyelmedbe ajánlom még a történetünkről, fejlesztésekről, tanulásról, fontos információkról és az elengedhetetlen motivációról szóló cikkgyűjteményeket is.

 


One thought on “Továbbtanulás, a sorsdöntő 8. félév”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..