Amikor közölték, hogy súlyos diszlexiás és diszgráfiás, egy világ omlott össze bennem.
A helyi Pedagógiai Szakszolgálat felmérésére az 1. osztály végén került sor.
Nem tudom, hogy mindenkinél így van-e, de először nagyon nehéz volt elfogadni az ítéletet, mely egész életére nagy hatással lesz.
De hogy az iskolás éveit megkeseríti, az már szinte biztos, már kaptunk ízelítőt belőle.
Akkor, abban a percben csak a tehetetlen dühöt éreztem, mit csináltam rosszul, vagy a tanárok, az óvónők, a Nevelési Tanácsadó, na és a fejlesztőpedagógus, aki felmérte?
Talán másik iskolába kellett volna vinnem, vagy visszatartanom egy évet? Ekkor kezdődött az önmarcangolás időszaka.
- Rettentően sajnáltam őt és el sem tudtam képzelni, hogy mi vár rá ezzel a problémával.
- Amikor megtörni látja a szülő az életvidám gyermekét, csak arra tud gondolni, hogyan csaljon újból mosolyt és örömöt az arcára.
- Hiszen az olvasás és írászavar az egyik legnehezebb dolog, ami történhet egy iskolás gyerekkel.
Évismétlés vagy felzárkózás
Winston Churchill angol politikus, elnök, Nobel-díjas író szavaival éljek, – aki szintén-e kórban szenvedett – tükrözi egy elsős diszlexiás érzéseit :
„Általában véve az iskolában töltött napok szorongással töltöttek el. Nem volt kellemes érzés, amikor rájöttem, hogy a verseny még jóformán el sem kezdődött és én máris reménytelenül kiszorultam és lemaradtam.”
Igen lemaradtunk, de még a fejlesztő csoporthoz képest is.
- A második osztályt már ott kezdhettük azzal a feltétellel, ha a nyarat gyakorlással töltjük, (amihez a fejlesztő pedagógus adott feladatokat) különben évismétlést javasoltak.
- Ezen sokat dilemmáztunk, mivel annyira ragaszkodott a Tanító néniéhez és az iskolatársaihoz, ezt nem találtuk jó ötletnek.
- Lelkileg már így is össze volt törve, és nem akartuk ezt tovább fokozni.
- Persze szakmai szemmel megalapozott volt a döntés, de a szülő főként érzelmileg dönt.
Ebben az esetben nem tudom a mai napig, hogy mi lett volna a jobb, de most már ez nem is számít.
A folytatást itt olvashatod
Nézz be máskor is, legyen szép napod!
A Blog 5. születésnapja alkalmából elindítottam a Patreon (támogatói) oldalamat , ahol lehetőséged van támogatni a munkámat egy jelképes összeggel, amennyiben hasznosnak találod és lehetőséged van rá.
Köszönöm, hogy itt vagy! 🙂
A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz. Figyelmedbe ajánlom még a történetünkről, fejlesztésekről, tanulásról, fontos információkról és az elengedhetetlen motivációról szóló cikkgyűjteményeket is.
“Amikor kiderült, hogy súlyos diszlexiás és diszgráfiás” bejegyzéshez 1 hozzászólás