Site icon Diszmami

Fejlesztő csoportban, meixner módszerrel tanulunk

 

A nyár gyakorlással telt

Felvettük a küzdelmet a lemaradással és a nyarunk nagy részét a gyakorlásnak szenteltük. Ostobaság lett volna az egészet, mert neki is kell a kikapcsolódás, a töltődés. Ami elszomorított, hogy míg a legtöbb gyermek játszhat, vagy zenét tanulhat, sportolhat stb. addig nekünk gyakorolni kell. Nem is tudja sok szülő elképzelni milyen magányossá tudnak válni ezek a gyermekek, mivel sok közös, csapatépítő programról lemaradnak. Természetesen igyekezett a család ezt pótolni, de az mégsem ugyanaz.

 

Fejlesztő csoportba kerülés, a diszkrimináció első jelei

Milyen sivár az a kor, melyben könnyebb egy atomot szétrombolni, mint egy előítéletet!”

A. Einstein

Ami még érdekes jelenség, hogy a fejlesztő csoportba kerülés után a régi barátok máshogy álltak hozzá, mintha már nem lenne ugyanaz a kislány. Sajnos így utólag belegondolva ilyenkor megkezdődött a diszkrimináció, ami legtöbbször az otthonról hozott hibás vélemények alapján történik. Sajnos még most sincsenek a szülők tisztában, hogy a tanulási zavar nem egyenlő a butasággal.

 

Meixner módszer áldásos hatása

Mindenesetre a fejlesztő csoportban való kis létszám és a Meixner Ildikó általi módszer, a lassabb haladás sokat segített. Azért még mindig fájlalta a hasát, de egyre kevesebbet. Amit fontos megjegyezni, hogy a fejlesztő magyar órákra minden hétvégén verset kellett tanulnunk. Akkoriban ezt kissé túlzásnak tartottam, ma már tudom mekkora szükség volt erre. Hiszen ezek a gyerekek főként hallás útján tanulnak, ezért nagyon fontos a memória edzése.

Ezután elkezdtem kutatni az interneten segítség után, ugyanis mint a legtöbb anyukának nekem is dolgoznom kellett, a gyermekem napközis lett. Ekkor elhordtam egy logopédushoz heti két alkalommal, de nagy csalódás volt és úgy döntöttünk, ezzel nem vesszük el az értékes idejét.

 

Diszlexiás szemüveg

Ezután rátaláltam egy oldalra, mely egy színes lencsés szemüvegről írt, mely állítólag sokat segít a diszlexiásoknak. Az ára akkoriban nagyon borsos volt, ezért különböző fórumokon próbáltam utánaolvasni, hogy tényleg segít-e, de sajnos nem igazán találtam érdemi véleményt róla. Ekkor egy helyi optika hirdetett diszlexiára szemüveget bevezető áron. Ez, mint kiderült a helyszínen, nem a színes lencsés volt, de ha már elmentünk megcsináltattuk.

A mai napig nem tudom, hogy a lencse használt volna, de a Tanító néninkkel megbeszéltük, hogy a hite – miszerint ettől jobban fog tudni olvasni – segített a legtöbbet. Sajnos ennek a német lencsének nem emlékszem a nevére, és nem találtam semmi nyomát az interneten sem, de ha sikerül valami infóra akadnom, azonnal pótolom. Hihetetlen, de még a mai napig felveszi néha ezt a szemüveget, na meg az is, hogy még jó rá  🙂

Addigra már 3. osztályos lett, amikor már nem járt fejlesztő csoportba, csak heti 2-3 alkalommal fejlesztő órákra az iskolában, a tanórák után. Sajnos megtudtuk, hogy a következő évben már ez sem lesz, mert nem kap elég támogatást az iskola rá, sőt kétséges a fejlesztő pedagógus maradása is. Ez nagyon elkeserített és egy nehéz lépésre kellett elszánnunk magunkat, keresni kellett egy másik iskolát.

A folytatást itt olvashatod.

 

A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz. Figyelmedbe ajánlom még a történetünkről, fejlesztésekről, tanulásról, fontos információkról és az elengedhetetlen motivációról szóló cikkgyűjteményeket is.

Nézz be máskor is, legyen szép napod!


Exit mobile version