Mentessük vagy ne mentessük fel (angol) nyelvből

Ha diszlexiás gyermekünk van előbb vagy utóbb elérkezünk ehhez a választáshoz. Én is, mint a legtöbb szülő böngészte a fórumokat, facebook csoportokat, szakértői oldalakat vajon mi lenne gyermekemnek a legjobb?

Sajnos Én elég későn találtam rá olyan cikkekre, lehetőségekre, amelyek még időben segíthettek volna a nyelvtanulásban.

Kit mentünk fel?

Több cikkben sem ajánlják a felmentést, hiszen ez csupán a tanárokat, az iskolát menti fel a nyelvtanítás alól, az élettől nem kapnak felmentést. Már pedig a nyelvre – főként az angolra – igenis szükség van, ezzel egyet kell, hogy értsek.

Mit tehetünk, ha most kezd gyermekünk nyelvet tanulni.

• Természetesen az se mindegy, hogyan sajátítja el. Ma már léteznek módszerek a diszlexiások nyelvtanítására, tehát semmiképpen se adjuk fel!

• Arra a következtetésre jutottam, ha most kezdene tanulni gyermekem mindenképpen megpróbálnám követni Imréné Sarkadi Ágnes és Kálmos Borbála ajánlását diszlexiás nyelvtanulók számára.

• S ha anyagi helyzetünk engedné, akkor elvinném speciális módszerekkel diszlexiásokat tanító nyelviskolába is. Bár ez még elég kevés helyen elérhető.

Mit tehetünk, hogy minél több nyelvtanár értsen a diszlexiás módszerekhez?

• Természetesen a legjobb az lenne, ha egyre több nyelvtanár sajátítaná el ezeket a módszereket, amit már két ingyenes kurzuson is megtehetik bizonyítvány fejében! .

• Ennek a lehetőségnek terjesztését a szülők saját iskolájukban is megtehetik, vagy akár ők is elvégezhetik, amennyiben legalább középszinten beszélnek angolul.

• A képzés elsajátítása a nyelvtanár piaci értékét is növeli, tehát mindenki jól jár!

A döntéshez vezető út …

• Az út, mely a döntéshez vezetett nem volt könnyű. Mint írtam korábban nyelvi előkészítőbe kellett járnia gyermekemnek, ami sajnos elég rosszul sült el.

• Bár valóban elölről átismételtek mindent, de ezt olyan nagy léptékben tették, hogy az még a legjobb képességű tanulóknak is nagy kihívást jelentett. Szemléltetésként annyit, hogy már a 4. nyelvkönyvet veszik ebben a tanévben.

• Megpróbáltunk minden módszert, de egyre jobban lemaradtunk, amikor már be kellett látni, hogy behozhatatlan a lemaradás.

A nyelvtanárok igen különböző hozzáállása

• Először a Tanár úr nagyon készséges volt még az elején, megígérte, hogy utána néz más kollégái hátha tudnak módszereket ajánlani, amivel segíthetnék a Lányomat. Ennek örömére átküldtem Imréné Sarkadi Ágnes és Kálmos Borbála ajánlását is, hátha. De sajnos nem történt semmi. Lévén, hogy csak egyedül volt diszlexiás az évfolyamában, úgy gondolom nem szántak rá időt.

• Mivel két tanár tanította őt, nagyon különböző hozzáállással. Kénytelen voltam fogadó órára bemenni és megérdeklődni, hogy miért kap szinte csak egyeseket az egyiknél, míg a másik tanárnál jobb jegyeket.

• A Tanárnő közölte velem, hogy az „ÖN GYERMEKE SOHA NEM FOG MEGTANULNI ANGOLUL, EZT VEGYEM TUDOMÁSUL”. Ledöbbentett a dolog és megmondom őszintén ilyen hozzáállást ebben az iskolában még nem tapasztaltam eddig. Elkértem a dolgozatait, hogy lássam mennyire rossz a helyzet. A Tanárnő híve volt az értelmetlen 100 szavas dolgozatoknak, amit a Lányom valóban alul-teljesített. Elmondtam a Tanárnőnek, hogy otthon a szavakat érdekes tudja, itt valami nem stimmel. „Ön biztos nem tudja ezek szerint megtanítani, ezért ezt még át kell gondolnom” – s ezzel ott is hagytam.

• El kell, hogy mondjam jó pár álmatlan éjszakámba telt és sokat fortyogtam magamban, hogy negatív diszkrimináció miatt a Tanárnőt feljelentem. De mivel a Lányommal nem éreztette a valódi hozzáállását és igyekezett inkább felmenteni a szóbeli feleltetések alól, úgy döntöttem, amíg nem találom meg a kiutat, addig nem vágom alattunk a fát.

Nem maradt más, mint a felmentés

• A vége az lett, hogy az Igazgató behivatott és lényegében közölte, hogy nincs más választásunk mint felmentetni. Azzal indokolta, hogy nem éri el a megfelelő százalékot, amit az iskolának teljesítenie kell, ahhoz hogy megmaradjon a – szerintem és a tanárok szerint is értelmetlen – nyelvi előkészítő év. Hiszen akkor sok nyelvtanár marad munka nélkül. Megdöbbentem, és hol vannak itt a gyerekek érdekei, az nem számít?

• Megmondom őszintén, hogy megfordult bennünk az iskolaváltás gondolata is, hiszen ezek szerint, ha nem nyelvi előkészítő évbe járna akkor fel se kellene mentetni, mert a tudása nem indokolná

• Mivel a továbbtanulását a felmentés nem akadályozza, hiszen továbbra is felmentik, illetve a diplomáját is megkaphatja nyelvvizsga nélkül, úgy döntöttünk, hogy véget vettünk a szenvedésnek és a teljes felmentést választjuk az osztályzás alól ebben az iskolában

• Megírtam tehát a kérvényt a Szakértői Bizottság felé és már csak türelemmel várjuk, hogy megérkezzen. Remélhetőleg még év vége előtt.

Mit is jelent mindez

• Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem fog tanulni angolul, hiszen ugyanúgy jár órákra és számon kérik, mint eddig. Persze azt tudomásul vettük, hogy csak magánúton fog tudni megtanulni angolul, speciális képzéssel, a saját ütemében.

• Ha csak nem választjuk a Digitális Középiskolát, amivel még évet se vesztenénk.

• Bízom benne, hogy a jövőben egyre több nyelvtanár fogja elsajátítani a diszlexiásoknak is jobb módszerrel való tanítást. Mert nem azért járnak gyermekeink hosszú évekig iskolába, hogy pénzért kelljen őket taníttatnunk.

• Ideje lenne az oktatásnak azt a szemléletet elsajátítania, hogy minden gyermeket meg akarjon tanítani. Mert igenis léteznek módszerek, amikkel minden gyermek el tudja sajátítani a tananyagot, a nyelveket, az írást és az olvasást. Csak felismerni és akarni kellene!

A történet előzményét itt olvashatod.

A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz. Figyelmedbe ajánlom még a történetünkről, fejlesztésekről, tanulásról, fontos információkról és az elengedhetetlen motivációról szóló cikkgyűjteményeket is.

Nézz be máskor is, legyen szép napod!