Nyelvi előkészítő év tanulsága: sikerek és kudarcok (2.rész)

Az első részben inkább a kudarcokat írtam le, de most jöjjenek a sikerek.

A legjobb a nemzetközi drámacsoportba kerülés volt

Amennyi önbizalmat az angol nyelvtanulás kudarca elvett, azt a drámacsoportban való részvétel visszaadott.

Ez a csoport rendkívül jól összekovácsolódott. Nem kis része volt benne a „Syrano de Bergerac 30 percben” c. előadásnak, amit már kétszer is nagy sikerrel adtak elő az egész iskola és a szülők előtt.

A másodikat Nekem is volt szerencsém megnézni, amit hihetetlenül élveztem. Pont a második előadáson megsérült a Lányom feje és a szeme (ami még be is vérzett) – mert hát megpörgették vállon és nekiszaladtak a fejének véletlenül – de ezt hősiesen viselte. Mint mondta – a darabnak mennie kell.

Ez számomra csak az előadés végénél derült ki, mert a baleset nem volt látványos. Bár végül a sebészeten és a szemészeten kötöttünk ki, ami meg se kottyant neki, annyira fel volt dobódva a siker miatt. Szerencsére semmi maradandó károsodása nem történt, csupán egy hét pihenésre kényszerült.

 

A siker, mely kissé szokatlan

Ami nagyon meghatott, hogy először az angolos csoport tapsolta meg őt a szerepléséért, amitől annyira zavarba jött, hogy nem tudott megszólalni. A helyzet számára szokatlan volt, hiszen társai nem igazán szokták őt elismerni. Amikor már az egész osztály tapsolta meg, akkor már meg tudta köszönni.

Nagyon büszke voltam rá, hogy ki mert állni és ilyen jól szerepelt. Az ezidáig csendben meghúzódó kislány, most magabiztosan hallatta a hangját. Nyitott a világ felé, bízott magában és a csoport többi tagjában. Még a járása, a gesztusai is megváltoztak. Már nem a diszlexiás lány volt az évfolyamból, hanem egy darab szereplője, egy csodás csapat tagja.

S ezzel nem volt egyedül, hiszen sokan okoztak meglepetést tanáraiknak, osztálytársaiknak a csoportból. Annyira élvezték, hogy szeretnének a program után is együtt maradni. Nos még egy év hátra van, és bizton állíthatom, hogy a program eddig nagyon is elérte a célját.

 

Japán nyelv, mely hihetetlen, de könnyű a diszlexiásoknak

Nem igaz, hogy a nyelvtanulás gyötrelem a diszlexiásoknak, hiszen vannak nyelvek, amik nekik is mennek. Persze a Manga nézése japánul sokat nyomott a latba, hiszen innen a rajongás a nyelvért és a kultúráért.

A japán Tanárnőtől üzenetet is kapott, melyben megdicsérte, milyen jól fordított. Nekünk pedig, hogy jól megy Lányunknak e nyelv tanulása és folytatásra buzdított, amihez egy igen drága nyelvkönyv megvásárlása is tartozott. Mivel ez volt az első tankönyv, aminek igazán örül, szívesen megvesszük.

Idén eljutott kétszer is a Mondokon rendezvényre, amitől nagyon boldog volt és még jobban erősödött benne a rajongás a japán kultúra iránt. Ráadásul az iskolába egy japán Hölgy is ellátogatott, aki természetesen japánul is beszélt velük, nagy élmény volt.

 

Minden jó, ha jó a vége!

Összességében ez az év megtanított minket, hogy semmit ne vegyünk készpénznek. Becsüljük meg a Fejlesztőnket, az iskolát, amit választottunk. Hiszen kevés iskola nyer el ilyen hatásos, önbizalom növelő programot és tanít japán nyelvet.

Éppen túl vagyunk az évzárón, a bizonyítvány meglepően jó lett. A megjegyzés rovat igazán elgondolkodtató: 

„Angol nyelv alól felmentve. Japán nyelv jeles, dicséretben részesül.”

Túl az évzáron immár megkezdődhet a nyári szünet, amikor végre lehullanak a jelzők. 2 és fél hónapig nem lesznek ilyen-olyan tanulók, „csak” gyerekek.

Mindenkinek kellemes nyarat kívánok!

 

A folytatást itt találod.

 

A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz. Figyelmedbe ajánlom még a történetünkről, fejlesztésekről, tanulásról, fontos információkról és az elengedhetetlen motivációról szóló cikkgyűjteményeket is.

Nézz be máskor is, legyen szép napod!