Ha valaki esetleg nem látta szombaton, érdemes visszanéznie a Tanár c. filmsorozat 2. évadának 8. epizódját, mely két tanulási zavarral küzdő tanulóról szól, akiket a középiskolában diagnosztizálnak.
Az epizódban főként az tetszett, hogy az őket oktató tanáraik jönnek rá és nyújtanak segítséget nekik. Mivel a diszlexia és diszgráfia tünetei elég egyértelműek, ennek nem kellene olyan meglepőnek lennie, de a mai gyakorlatunkban mégis az.
Remélem, hogy hamarosan minden tanár, aki felelősséget érez a hivatásáért, ugyanígy fogja észrevenni és segíteni tanulóját. Értem én, hogy nem tanítják az egyetemen, de ma már minden információ megtalálható az interneten.
Nem gondolom, hogy egy szülőnek erről többet kellene tudnia, mint egy akármilyen tantárgyat tanító tanárnak, tanítónak. Persze ártani nem árt, de ma úgy érzem, ez nagyon egyenlőtlenül oszlik el. Egy tanulási zavarral küzdő gyermek szülője sokkal nagyobb részt vállal a gyermeke tanításában, mint az Iskola, akinek a feladata lenne.
A film kitér a szülők és gyermekeik különböző reakcióira is, amikor szembesülnek tanulási nehézségeinek okáról. Ezen a területen is van még javítani való bőven.
Ajánlom a történetet azoknak, akik tanulási zavarral küzdőkkel állnak kapcsolatban, iskolában, munkahelyen, az életben, tehát MINDENKINEK!
Nézz be máskor is, legyen szép napod!
A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz. Figyelmedbe ajánlom még a történetünkről, fejlesztésekről, tanulásról, fontos információkról és az elengedhetetlen motivációról szóló cikkgyűjteményeket is.
A kép forrása: https://www.facebook.com/rtlatanar/