Janne Teller: Semmi (olvasónapló)

            Eseményvázlat:

1. „Semminek sincs értelme. Ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá. „ Ez a mondat határozza meg az egész könyvet, amit Pierre Anthon 8.a. osztályos tanuló mond az osztálynak és ezzel elhagyja a tantermet, majd végleg az iskolát.
2. Ez a mondat befészkeli osztálytársainak agyába magát és egyszerűen nem tudnak szabadulni tőle, ami ezután történik mind e szavaknak köszönhető.
3. Olyannyira, hogy páran rendszeresen elmennek volt osztálytársuk felé, aki egy szilvafán ül naphosszat. Félnek attól mi van, ha igazat mond, ezért mérgükben megdobálják őt.
4. Hans az Apjára próbálta fogni maradi gondolkodását, de mint kiderült az Apa nem is volt az. A gyerekek vissza-vissza jártak és Pierre egyre több életigazságot kiáltott feléjük, amit próbáltak megcáfolni, de nem igazán sikerült és egyre dühösebbek lettek.
5. A fűrésztelepen álló pajtába kezdték el gyűjteni a Fontos Dolgok Halmát bizonyítékul, hogy ezeknek igenis van értelmük. Zsebpénzükön lakatot is vettek rá, melynek kódja P. Anthon születésnapja lett.
6. Mindig azt mondta meg mi legyen a következő ember kedvence – aki a sajátjától megvált – szinte elégtételként a saját fájdalmára.
7. Ez egy folyamat volt, ami a legelképesztőbb kegyetlenségtől sem riasztotta el őket.
8. A halom csak nőtt, de amint elsétáltak Pierre Anthon háza előtt újabb életigazságot kiáltott feléjük, amitől a halom szinte zsugorodni látszott.
9. Semmitől nem riadtak vissza, még Elise halott kisöccsének kiásásának ötletétől sem, amit a halomra szántak.
10. Bár a legtöbben nem értettek egyet mégis egy horrorba illő éjszakán kiásták a kis koporsót, mellyel elképesztő módon akarták bizonyítani életük fontosságát.
11. Rilke-Ursulának copfjaitól kellett megválnia,
12. míg Hussennek imaszőnyegétől, Hansnak sárga biciklijétől.
13. Hansot annyira felbőszítették, hogy egy igazi szörnyűséget talált ki Sofienak, ami már bűncselekménynek számított és megtették, elvették a szüzességét.
14. Bár ez „csupán” szentségtörés Sofie esete után, ellopták Jézus szobrát ájtatos Kay fontos dolga gyanánt, amire annyira felbőszült, hogy a temető kutyájának fejét követelte Rosetól.
15. Bár Rose sírva könyörgött mégis meg kellett tennie ezt a kegyetlenséget.
16. Ami azt váltotta ki belőle, hogy utolsóként Jan-Johan gitárpengető ujját vágják le, amire nem is olyan meglepő módon Sofie vállalkozott, akit a történtek ilyenné tettek.

17. Az értelem-gyűjtő akció a vége felé közeledett, ezért kitakarították a pajtát. Jan-Johan tiltakozott ujja levágásától, hogy inkább beköpi őket, de megfenyegették, hogy az egész kezét vágják le. Bár Jan-Johanson ellenkezett, Sofie és segédei különös kegyetlenséggel levágták az ujját, ordítása mindenki agyába hatolt. Jan beárulta társait, a rendőrök már elkéstek és kórházba került.
18. A szülők különböző büntetést szabtak ki rájuk, de mindenki szobafogságot kapott. Elkildsen tanár úr erkölcsi szónoklata után Sofie csak annyit mondott, hogy csak: „Az élet értelmét kerestük. Az iskolában semmi ilyesmit nem tanítottak” Mivel így nem tudták megmutatni Pierre Anthonnak a gyűjteményüket, Ágnes (a történet mesélője) álnéven felhívta a helyi szerkesztőséget és beszámolt róla, abban a reményben, hogy így eljut a hír az illetékeshez.
19. A cikk végül január 4-én megjelent, miután felkapta a média, a világsajtó. Látogathatóvá tették a „Fontos Dolgok Halmát”, csak éppen Pierre Anthont nem érdekelte, akinek továbbra is az volt a véleménye „Semmi se számít, és semminek sincs értelme. A ti lomhalmazotoknak se” – ennyit mondott nem többet.
20. Bár a világsajtó felkapta a társaságot, s ez azzal az érzéssel kecsegtette őket, hogy fontos volt, amit csináltak és megtalálták az élet értelmét, de legbelül mégsem ezt érezték.
21. Egy amerikai múzeum dollármilliókat adott a Fontos Dolgok Halmazára és április 8-án akarta elvinni. Ezután eltűnt minden és Pierre azt mondta ez nem is volt az élet értelme. Sofien múlott, hogy nem hittek neki.
22. Beköszöntött a tavasz és már nem örültek, mert tudták újra tél lesz és felnőnek és meghalnak – igaza van Pierre Anthonnak. Csak Sofie ellenkezett, amíg bele nem dilizett.
23. Egy nappal mielőtt elvitték volna a halmot, mindenki nekiesett annak, aki elvette tőle a fontos dolgát. Ekkor Ágnes elment Pierre Anthonért, aki alaposan szemügyre vette a halmot és elmondta, „ha ezek tényleg fontosak lettek volna nem adtátok volna el” – majd hátat fordított nekik.
24. Ekkor neki estek mindannyian, mert elvette az életkedvüket, a jövőbe vetett hitüket. A fűrésztelep aznap éjjel leégett.
25. A hamuban megtalálták Pierre Anthon maradványait is. Temetésén mindannyian részt vettek, ahol nem csak elvesztettek, de kaptak is valamit, csak még nem tudták, hogy mit. Némán takarították el a maradványokat, majd egy-egy gyufásdoboznyit hazavittek.
26. Különböző iskolákba kezdtek el járni és többé nem akartak találkozni egymással. Sofie kivételével, mert az ő elméje gyógyításra szorult. 8 év után, amikor Ágnes előveszi a skatulyát és valami furcsát érez a gyomrában, arra gondol, hogy az élet értelmével nem szabad játszani. „Nem igaz, Pierre Anthon? Nem igaz?”

 Még több olvasónaplót itt találsz 🙂

Nézz be máskor is, legyen szép napod!

A Blog 5. születésnapja alkalmából elindítottam a Patreon (támogatói) oldalamat , ahol lehetőséged van támogatni a munkámat egy jelképes összeggel, amennyiben hasznosnak találod és lehetőséged van rá.

Köszönöm, hogy itt vagy! 🙂

A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz. Figyelmedbe ajánlom még a történetünkről, fejlesztésekről, tanulásról, fontos információkról és az elengedhetetlen motivációról szóló cikkgyűjteményeket is.