Eseményvázlat:
- „Semminek sincs értelme. Ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá. „ Ez a mondat határozza meg az egész könyvet, amit Pierre Anthon 8.a. osztályos tanuló mond az osztálynak és ezzel elhagyja a tantermet, majd végleg az iskolát.
- Ez a mondat befészkeli osztálytársainak agyába magát és egyszerűen nem tudnak szabadulni tőle, ami ezután történik mind e szavaknak köszönhető.
- Olyannyira, hogy páran rendszeresen elmennek volt osztálytársuk felé, aki egy szilvafán ül naphosszat. Félnek attól mi van, ha igazat mond, ezért mérgükben megdobálják őt.
- Hans az Apjára próbálta fogni maradi gondolkodását, de mint kiderült az Apa nem is volt az. A gyerekek vissza-vissza jártak és Pierre egyre több életigazságot kiáltott feléjük, amit próbáltak megcáfolni, de nem igazán sikerült és egyre dühösebbek lettek.
- A fűrésztelepen álló pajtába kezdték el gyűjteni a Fontos Dolgok Halmát bizonyítékul, hogy ezeknek igenis van értelmük. Zsebpénzükön lakatot is vettek rá, melynek kódja P. Anthon születésnapja lett.
- Mindig azt mondta meg mi legyen a következő ember kedvence – aki a sajátjától megvált – szinte elégtételként a saját fájdalmára.
- Ez egy folyamat volt, ami a legelképesztőbb kegyetlenségtől sem riasztotta el őket.
- A halom csak nőtt, de amint elsétáltak Pierre Anthon háza előtt újabb életigazságot kiáltott feléjük, amitől a halom szinte zsugorodni látszott.
- Semmitől nem riadtak vissza, még Elise halott kisöccsének kiásásának ötletétől sem, amit a halomra szántak.
- Bár a legtöbben nem értettek egyet mégis egy horrorba illő éjszakán kiásták a kis koporsót, mellyel elképesztő módon akarták bizonyítani életük fontosságát.
- Rilke-Ursulának copfjaitól kellett megválnia,
- míg Hussennek imaszőnyegétől, Hansnak sárga biciklijétől.
- Hansot annyira felbőszítették, hogy egy igazi szörnyűséget talált ki Sofienak, ami már bűncselekménynek számított és megtették, elvették a szüzességét.
- Bár ez „csupán” szentségtörés Sofie esete után, ellopták Jézus szobrát ájtatos Kay fontos dolga gyanánt, amire annyira felbőszült, hogy a temető kutyájának fejét követelte Rosetól.
- Bár Rose sírva könyörgött mégis meg kellett tennie ezt a kegyetlenséget.
- Ami azt váltotta ki belőle, hogy utolsóként Jan-Johan gitárpengető ujját vágják le, amire nem is olyan meglepő módon Sofie vállalkozott, akit a történtek ilyenné tettek.
- Az értelem-gyűjtő akció a vége felé közeledett, ezért kitakarították a pajtát. Jan-Johan tiltakozott ujja levágásától, hogy inkább beköpi őket, de megfenyegették, hogy az egész kezét vágják le. Bár Jan-Johanson ellenkezett, Sofie és segédei különös kegyetlenséggel levágták az ujját, ordítása mindenki agyába hatolt. Jan beárulta társait, a rendőrök már elkéstek és kórházba került.
- A szülők különböző büntetést szabtak ki rájuk, de mindenki szobafogságot kapott. Elkildsen tanár úr erkölcsi szónoklata után Sofie csak annyit mondott, hogy csak: „Az élet értelmét kerestük. Az iskolában semmi ilyesmit nem tanítottak” Mivel így nem tudták megmutatni Pierre Anthonnak a gyűjteményüket, Ágnes (a történet mesélője) álnéven felhívta a helyi szerkesztőséget és beszámolt róla, abban a reményben, hogy így eljut a hír az illetékeshez.
- A cikk végül január 4-én megjelent, miután felkapta a média, a világsajtó. Látogathatóvá tették a „Fontos Dolgok Halmát”, csak éppen Pierre Anthont nem érdekelte, akinek továbbra is az volt a véleménye „Semmi se számít, és semminek sincs értelme. A ti lomhalmazotoknak se” – ennyit mondott nem többet.
- Bár a világsajtó felkapta a társaságot, s ez azzal az érzéssel kecsegtette őket, hogy fontos volt, amit csináltak és megtalálták az élet értelmét, de legbelül mégsem ezt érezték.
- Egy amerikai múzeum dollármilliókat adott a Fontos Dolgok Halmazára és április 8-án akarta elvinni. Ezután eltűnt minden és Pierre azt mondta ez nem is volt az élet értelme. Sofien múlott, hogy nem hittek neki.
- Beköszöntött a tavasz és már nem örültek, mert tudták újra tél lesz és felnőnek és meghalnak – igaza van Pierre Anthonnak. Csak Sofie ellenkezett, amíg bele nem dilizett.
- Egy nappal mielőtt elvitték volna a halmot, mindenki nekiesett annak, aki elvette tőle a fontos dolgát. Ekkor Ágnes elment Pierre Anthonért, aki alaposan szemügyre vette a halmot és elmondta, „ha ezek tényleg fontosak lettek volna nem adtátok volna el” – majd hátat fordított nekik.
- Ekkor neki estek mindannyian, mert elvette az életkedvüket, a jövőbe vetett hitüket. A fűrésztelep aznap éjjel leégett.
- A hamuban megtalálták Pierre Anthon maradványait is. Temetésén mindannyian részt vettek, ahol nem csak elvesztettek, de kaptak is valamit, csak még nem tudták, hogy mit. Némán takarították el a maradványokat, majd egy-egy gyufásdoboznyit hazavittek.
- Különböző iskolákba kezdtek el járni és többé nem akartak találkozni egymással. Sofie kivételével, mert az ő elméje gyógyításra szorult. 8 év után, amikor Ágnes előveszi a skatulyát és valami furcsát érez a gyomrában, arra gondol, hogy az élet értelmével nem szabad játszani. „Nem igaz, Pierre Anthon? Nem igaz?”
Még több olvasónaplót itt találsz 🙂
Nézz be máskor is, legyen szép napod!
A Blog 5. születésnapja alkalmából elindítottam a Patreon (támogatói) oldalamat , ahol lehetőséged van támogatni a munkámat egy jelképes összeggel, amennyiben hasznosnak találod és lehetőséged van rá.
Köszönöm, hogy itt vagy! 🙂
A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz. Figyelmedbe ajánlom még a történetünkről, fejlesztésekről, tanulásról, fontos információkról és az elengedhetetlen motivációról szóló cikkgyűjteményeket is.