Arról bezzeg nem sokat beszélnek, hogy milyen digitálisan elkezdeni egy új környezetben anélkül, hogy egyáltalán találkoznának a tanáraikkal és társaikkal. Online tanévnyitó, mely teljesen személytelen és idegen. Nem beszélve arról, hogy fogalmuk sincs mi vár rájuk, mert a tájékoztatás rendesen akadozik. Így készülni az első vizsgákra, kész rémálom.
Ez a bizonytalan időszak, amiben magukra hagyják az egyetemistákat, bizton állíthatom, hogy mentálisan nagyon megterheli őket és sajnos nem minden tanár tud ezzel azonosulni. Egyesek inkább nehezített vizsgákkal próbálják kompenzálni a személyes felügyelet hiányát, bár egyesek kamerát kérnek a tanulóktól, ez mégsem elég. Azért a többség szerencsére tud azonosulni, ezért nekik külön köszönet érte.
Sajnos negatív helyzettel mi is azonosultunk a vizsgák során, de szerencsére csak egy Tanárral kapcsolatban. Részleteket nem árulhatok el egyelőre, mert folyik a jogorvoslat ellene.
Természetesen örülök, hogy ebben a járványhelyzetben nem kell bejárniuk és maszkban szenvedniük az előadásokon, mint ahogy az általános iskolákban és a középiskolákban tették. De az elszigeteltségnek is vannak káros hatásai. A mi esetünkben sajnos még egy betegség is komolyan nehezíti a helyzetet, mivel egy gégegyulladás után elment a lányom hangja, már harmadik hónapja alig tud beszélni. Ez okozott már a vizsgák alatt is komoly problémát és most is. Természetesen kezelve van folyamatosan, de nehezen javul. Így még rendesen kommunikálni se tud a barátaival, ami jobban elszigeteli őt.
Ettől függetlenül az első szemeszter lezajlott, bár a betegsége miatt egy tárgyat nem tudott teljesíteni és egy pedig még függőben van és jogorvoslatra vár. Viszont a többit szépen teljesítette. Itt már nem a jegyek számítanak, hanem, hogy átmenjen a vizsgán. Rengeteg időt töltött tanulással és fogalmam sincs mi lesz, ha majd be kell járnia és kevesebb idő jut rá. Ezért mi még azon szurkolunk, hogy ne kelljen, akármilyen nehéz is így a helyzet.
Összegezve, ne legyen illúziónk, a főiskola (egyetem) nagyon nehéz egy diszlexiásnak. Sajnos azon se kell csodálkozni, ha egy idő után fel akarja adni. Ma már több egyetemet végzett diszlexiás motiválja szerencsére saját történetével a követőit, ami azt mutatja, hogy nem lehetetlen, ha nagyon akarják. Szülői támogatásra pedig különösen szükségük van a kezdetekben, de erről bővebben írok egy külön bejegyzést.
Addig is mindenkinek sok erőt és kitartás kívánok, vigyázzunk egymásra!
Nézz be máskor is, legyen szép napod!
A Blog 5. születésnapja alkalmából elindítottam a Patreon (támogatói) oldalamat , ahol lehetőséged van támogatni a munkámat egy jelképes összeggel, amennyiben hasznosnak találod és lehetőséged van rá.
Köszönöm, hogy itt vagy! 🙂
A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz. Figyelmedbe ajánlom még a történetünkről, fejlesztésekről, tanulásról, fontos információkról és az elengedhetetlen motivációról szóló cikkgyűjteményeket is.