Érdemes elolvasni a tanulási zavarral küzdők helyzetét gyógypedagógusok, szakértők szemszögéből!
fejlesztő pedagógus
Nyelvi előkészítő év tanulsága: sikerek és kudarcok (1.rész)
Elment az őrangyalunk, a Fejlesztő pedagógusunk
Sajnos elment az iskolából a Fejlesztő pedagógusunk, aki mindent kézben tartott, tájékoztatta a tanárokat Lányom diszlexiájáról, a részfelmentéseiről. Nem ragaszkodott a protokollhoz, hanem alkalmazkodott a pillanatnyi helyzethez és abban segített Lányomnak, amiben épp kellett. Például, ha lemaradt a tanulásban hiányzás miatt segített bepótolni, ha szükség volt rá dolgozatokra, felelésre együtt tanultak. Többek között, ezért is nagy része volt abban, hogy Lányom középiskolába mehetett.
Hogyan segítsünk tanulási nehézséggel küzdő tanulónak tanárként, szülőként?
E cikkben fejlesztőpedagógusok, gyógypedagógusok tanulás-módszertani ajánlását olvashatod.
Többek között olvashatsz:
- A segítő team működésének fontosságáról
- Az iránymutató szakvéleményről
- Hogyan találjuk meg az erősségeket
- Egy diszlexiás kislány értékeléséről
- Dolgozatok esetén mi a teendő
- Segédeszközök használatáról
- Házi feladat kiosztásáról
- Felszerelés hiányáról
„A pedagógus felelőssége minden eddiginél nagyobb: a jövő a tudásalapú társadalomé, ahol a ma gyermekének úgy kell majd helytállnia, hogy képes legyen egész életében tanulni, sőt ezt szeresse is!”
Gondolatok a sikeres felvételiig vezető útról
Az út
Kemény 1 év volt, amit tanulással, őrlődéssel töltöttünk és feszegettük a határainkat. Mikor tanulási zavarral küzdő gyermekünk van, akkor hajlamosak vagyunk lejjebb tenni a lécet és sokkal kevesebbel is beérni.
Tesszük ezt mindazért, mert szeretnénk gyermekünkről levenni a nyomást és élni hagyni. Aztán jön egy ilyen megmérettetés, amikor feljebb tesszük azt a bizonyos lécet és megugorjuk! Hihetetlen érzés tudni, hogy erre is képesek vagyunk.
Amikor kiderült, hogy súlyos diszlexiás és diszgráfiás
Amikor közölték, hogy súlyos diszlexiás és diszgráfiás.
A helyi Pedagógiai Szakszolgálat felmérésére az 1. osztály végén került sor. Nem tudom, hogy mindenkinél így van-e, de először nagyon nehéz volt elfogadni az ítéletet, mely egész életére nagy hatással lesz. Akkor, abban a percben csak a tehetetlen dühöt éreztem, mit csináltam rosszul, vagy a tanárok, az óvónők, a Nevelési Tanácsadó na és a fejlesztőpedagógus, aki felmérte? Talán másik iskolába kellett volna vinnem, vagy visszatartanom egy évet? Ekkor kezdődött az önmarcangolás időszaka.