Jamie Olivér azok közé tartozik, akik felnőttként döbbentek rá, hogy valójában diszlexiások. Bár erősnek vallja magát, szavaiból kitűnik, hogy mégis mennyire megviselte őt a mássága és az is, mit köszönhet neki.
„Furcsa, de mikor én jártam iskolába a diszlexia még nem igazán volt ismert. Majdnem mintha vak lettél volna és nem diszlexiás. Betettek a különleges igényű gyerekek közé, és úgy kezeltek, mintha beteg lennék.”
Néhány mondata különösen szíven ütött: