Egy újabb motiváció, hogy a diszlexia nem lehet akadálya annak, hogy akár híresek legyetek. A tanulási nehézséggel küzdő Frank Gore, hamar rádöbbent, egyetlen esélye a kitörésre, ha mindent az amerikaifutballnak áldoz fel. Így is tett, 36 évesen pedig a sportág egyik legendája lett, de idáig küzdelmes úton jutott el. Még az érettségi is nehéz volt … Olvass tovább
A kötet szerzőjének kérésére teszem nagyon szívesen közé az alábbi tájékoztatót, e diszlexiásoknak diszlexiásokról szóló hiány pótló interjúkötetről:
„BESZÉLGESSÜNK A DISZESEKRŐL!
2019-ben jelent meg a Sikeres magyar diszlexiások c. interjúkötetem, melyben köztünk élő, neves/sikeres emberek tekintenek vissza a diszlexia-diszgráfia-diszkalkulia okozta iskolai emlékeikre, tanáraik, szüleik, családtagjaik támogató vagy elutasító hozzáállására. A megindító, gyakran megrázó őszinteséggel felidézett visszatekintések mindegyike arról tanúskodik, hogy az iskolai küzdelmek ugyan nagyon sok erőfeszítést emésztettek fel, de mindezek elvezették őket a sikeres felnőtt életbe.
„Diszlexiáról forgatott dokumentumfilm rendezőjeként mutatkozott be Robert Redford fia, James Redford a Sundance Filmfesztiválon. A The Hollywood Reporter online beszámolója szerint a fesztiválalapító fia hozzáértő, intelligens munkát tett le az asztalra.
A The D Word című film az HBO dokumentumfilmes műhelyének produkciójában igyekszik bevezetni a nézőket „a rejtett képességzavar” kérdéseibe. …..
A The D Word kimondatlanul arra is utal, hogy a tanulók képességeit nem lehet kizárólag az olvasás gyorsaságából, illetve a tesztek gyors kitöltéséből leszűrni. A 49 éves rendező olyan rendkívül sikeres diszlexiásokat is bemutat, mint az üzletember Richard Branson, Charles Schwab vagy a politikus Gavin Newsom. Az 51 perces dokumentumfilmet James Redford társ-forgatókönyvíróként és társproducerként is jegyzi.’
Nem csak a tanároknak, a diákok számára is nehéz a mostani időszak. De ahogyan tanáriak, úgy ők is erejük felett teljesítenek – ezért a taps most nekik is jár. Ez a kép több tanár Facebook-oldalán szerepelt, de emailben is kérték közülük páran, hogy mondjunk köszönetet a diákoknak is. Le a kalappal a kitartásotokért ebben a … Olvass tovább
Ha valaki esetleg nem látta szombaton, érdemes visszanéznie a Tanár c. filmsorozat 2. évadának 8. epizódját, mely két tanulási zavarral küzdő tanulóról szól, akiket a középiskolában diagnosztizálnak.
Az epizódban főként az tetszett, hogy az őket oktató tanáraik jönnek rá és nyújtanak segítséget nekik. Mivel a diszlexia és diszgráfia tünetei elég egyértelműek, ennek nem kellene olyan meglepőnek lennie, de a mai gyakorlatunkban mégis az.
„Tóth Sára vagyok, négy éves korom óta tánctanárnak készülök. Egyre közelebb vagyok hozzá…Majd a rehabilitáció és segítséggel élők irányába fordultam.”
Ebben a bejegyzésben nem a munkámról vagy az egészséges életmódról szeretnék szólni. Ebben a bejegyzésben személyes történetet és élményeket szeretnék megosztani. Méghozzá azt, hogy milyen is egy többszörös disszel küzdő fiatal felnőtt nőnek az élete…
Egy film arról, hogy másnak lenni mennyire nehéz, még akkor is, ha az ember zseni
Ez a sorozat azért került be a motivációs filmek közé, mert volt egy pillanat a filmben, amikor deja vum volt. A pillanat – amikor elmondja a főszereplő a pincérnőnek, hogy a fia nem sérült, hanem zseni – még most is kiráz.
Akkor éreztem ezt, amikor először olvastam a híres diszlexiásokról. Attól a pillanattól fogva egész más szemmel néztem a gyermekem diszlexiájára. Hálát és megkönnyebbülést éreztem, megerősítést arról, hogy nem tévedtem, az Én gyermekem semmivel sem butább a többieknél, egyszerűen csak különleges. Persze nem minden diszlexiás zseni ezzel én is tisztában vagyok, de az esély meg lehet rá, és ez már önmagában felemelő.
Visszatérve a filmre, az első rész megtekintését mindenkinek ajánlom, minden percét élveztem, a történet teljesen magával ragadott és egyre többet szerettem volna megtudni a szereplőkről, különleges tulajdonságaikról. Mivel Walter O’ Brian igaz történetén alapul, nem volt kérdés a folytatás, meg kellett néznem és nem csalódtam.
A film egy vak hölgy - Anya Herpick és egy diszlexiás fiúról - Scottról szól, akik közösen győzik le a korlátaikat, ezt a felemelkedéshez vezető csodás utat tekinthetjük meg a filmben.
Jamie Olivér azok közé tartozik, akik felnőttként döbbentek rá, hogy valójában diszlexiások. Bár erősnek vallja magát, szavaiból kitűnik, hogy mégis mennyire megviselte őt a mássága és az is, mit köszönhet neki.
„Furcsa, de mikor én jártam iskolába a diszlexia még nem igazán volt ismert. Majdnem mintha vak lettél volna és nem diszlexiás. Betettek a különleges igényű gyerekek közé, és úgy kezeltek, mintha beteg lennék.”
A vígjátéksorozat a 12 éves iskolás fiúról, Hank Zipzerről szól, akinek kalandos életével és diszlexiájával való problémájával találkozhatunk. Érdekesség, hogy a filmsorozat a zenetanárt alakító színész: Henry Winkler Hank Zipzer könyvsorozatán alapszik, amely bemutatja saját tapasztalatait gyermekkorából.
AZ UNIÓS TÖRVÉNYEK ÉRTELMÉBEN KÉREM, ENGEDÉLYEZZE A SÜTIK HASZNÁLATÁT VAGY, ZÁRJA BE AZ OLDALT. További információ
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.