Ez lehetne minden pedagógiai munka alfája és omegája, ez az egyetlen vagy esetleg két szó: a „még” vagy a „még nem”.
Ezzel a két szóval biztosítani tudnánk, hogy a gyerek higgyen magában, hogy motivált legyen újra megpróbálni, hogy a saját fejlődését nézze, és ne mással, vagy a tananyag előrehaladásával hasonlítgassa össze magát.
Forrás: Még – mint varázsszó?
Ma sokat halljuk, hogy a lexikális, azaz a tárgyi tudás helyett inkább használható tudást, kritikus gondolkodást kellene elsajátítani gyermekeinknek. Mindezt úgy, hogy ne elfojtsuk, hanem fenntartsuk a tudásvágyát. Ezzel visszacsökkentve a túlterhelést, ami az utóbbi időben már túlfeszítette a húrt és ezért szülők, tanulók és pedagógusok kényszerültek fellázadni ellene.
Addig is, amíg nem változik a helyzet, ebben a bejegyzésben leírtak szerint sokat segíthetünk azzal, ha legalább mi változtatunk.
A lenti videóban Carol S. Dweck szociálpszichológus, a Szemléletváltás c. könyv írója tart előadást a témáról, nagyon meggyőzően.